Just Cause

GTA. Mit is mond nekünk ez a hbr (Három Betűs Rövidítés)? Hát igen, nagy klasszikusról van szó, a Gránd Teft Antó (ahogy 10 éves kollégák szokták emlegetni) méltán lett sikeres játék. Még fel-felvillan a GTA1 és a GTA2 klasszikus felülnézetes játék emlékképe, ami a maga korában hihetetlen szabadsággal ruházta fel a felhasználót. Ez a későbbi részekkel sem volt másképp. De miért emlegetem a GTA-t a Just Cause (Dzászt Kóz) nevű játék bemutatása során? Talán mert első ránézésre azt mondanánk GTA-ról koppintott játék a Just Cause? (Mer’ az is...) Talán mert mindkettő egy külső nézetes lövöldözős játék, amiben minden kocsit el lehet kötni? Első ránézésre nekem is ez volt a véleményem. Nem árt tudni, hogy egy kicsit elfogult vagyok a GTA irányába és nem gondoltam volna, hogy mostanra elfogult leszek a JC irányába is. (Szét kell szakadni.) Be kell látni, hogy a GTA-szerű játékok külön kategóriát fognak alkotni (szerintem már alkotnak is) a külső nézetes lövöldözős játékok között.

Na de lássuk miből élünk, mitől annyira szpesöl ez a játék, habár a kiadás időpontja nem éppen mai dátum. (Korai Bronzkor) Először is az alapsztori. Főleg „Hogyan buktassunk meg diktatúrát 100 nap alatt – kezdőknek és haladóknak” című best seller könyv egyszerű utasításait követjük. Amúgy egy Rico Rodriguez nevű titkos ügynököt szállhatunk meg, akinek képességei messze felülmúlják James Bondét, legalábbis ami az akciót illeti.(1000 szerencse, hogy nem Juan Demarco Szosziedad Filippo de Traco a hironk) Nem tudom főhősünk mennyire ügyes a kártyajátékokban, és mennyi zabi gyereke van, de biztos közelít a 007-hez. Rico nem jön zavarba, ha az autópályán kell kiugrani a motorháztetőre, és onnan simán ejtőernyőt nyit, sőt előszeretettel lobog repülőgépek szárnyán, vagy helikopterek rotorja mellett. (Így nem kell állandóan belőni a haját, megteszi a szél...)

Drágám! Valami van a tetőn!

A történet:

Mint emlegettem egy titkos ügynökkel vagyunk, bár a feladatunk nem tikos, inkább publikus ugyanis San Esperito (1024km2!!!) nevű kis kitalált szigetországot kell felszabadítanunk a diktatúra terhe alól. Megbízónk és munkáltatónk a rendkívül szellemesen elnevezett Agency (Ügynökség) nevű ügynökség. A játék intrójában éppen futnak a hírek miszerint a gorillák (az esőerdő felszabadításáért küzdő transzgenikus nagymajmok) háborút indítottak a szeretett Mendosa diktátor ellen. Éppen egy állatvédő is nézi a televíziót, és egy rólunk, pontosabban Ricoról szóló adatlapot tanulmányoz, majd az órájára pillant és elindul valahova. Közben mi is (mi Rico-k) vizsgálgatunk egy adatlapot Mendosáról, és igen gondterheltnek látszunk, talán a tegnapi parti? Nem kellett volna a kaviárt is megenni. De lehet a repülő rázza a gyomrunkat. Az ember azért csak megoldja a problémákat... áh, egye fene, ugorjunk ki a repülőből! Csapó ééés indul a játék! Innentől szabad esünk, és még jó hogy magasról, mert le is blokkolunk a látványtól.

Én speciel nem emlékeztem, hogy lehet állítani a draw-distancét, de... öö... öö... öö... GTA elbújhat. Elsősorban San Andreas ezzel egykorú ugyanis a játék.

Egyből leesik, miért hívják San Esperitót a „karibi térség gyöngyének” a korábban már emlegetett híradóban. Elénk tárul egy gyönyörűen megrajzolt szigetcsoport, a kék óceánon megcsillan a napfény és felhők között úszunk, tiszta idill. Remélem nem hagytuk otthon az ejtőernyőt. És nem. Pont oda sikolhatunk (nem biztos, hogy van ilyen ige) ernyőnkkel ahova a TV-étnéző állatbarát (Sheldon) indult, az aranyló tengerpartra. Kapcsiból gyanús volt, hogy értünk jön, de hát biztosra csak ezután lehet menni. Persze nem csak ő szerez tudomást érkezésünkről, hanem néhány barátságos rezsim katona is fogad bennünket díszsortűzzel. Így nekünk is egyből elő kell vennünk célzó képességeinket. Gyopjuk egy kicsit az ellent, szokjuk az irányítást, meg ilyenek. Előbb utóbb arra a következtetésre jutunk, mi zöldek, hogy szégyen a futás de hasznos. A bonyolult küldetésünk, hogy felpattanjunk egy kocsi platójára, ahol egy kis játékszert találunk. A géppuska, ami Terminátor2 egyik fegyver példányához hasonlít, hasznos útitársunknak bizonyul. Üldözőink ugyanis számtalan dzsippel próbálnak megállítani, még helikopterekről is lőnek ránk.

Ezen a képen egy fickó karate mozdulatokkal próbálja visszaütni a rakétát a gonosz helikopterre

Látványos autós üldözésben lesz részünk, a rezsimpártiak csak úgy repülnek jobbra-balra, mint a cirkuszban a légtornászok, de csak nem tudjuk lerázni őket. Ám hirtelen Deus ex machina, három F16-ra emlékeztető vadászgép a segítségünkre siet, és megoldják a problémát. Innentől fogva sajna nincs több vadászgépes támogatásunk, de az Ügynökség azért jó fej és nem hagy magunkra. Zöld barátunk elvisz egy rejtyekhelyre (safehouse) és azt is elárulja, hogy ő gerillákkal szimpatizál, nem a gorillákkal, és egy régi ismerőssel is találkozunk. Mindkettő eléggé letöri Rico-t, mivel a Madagaszkár pingvinjeivel is szimpatizált, de végül csak belátja, hogy a klímaváltozás problémáját későbbre kell halasztani.

Játékmenet:

Mint már azt korábban emlegettem, nem kicsi a játszóterünk, tele csúszdákkal, körhintákkal, s mindennel, mi szemnek szájnak ingere. Egyes források 1024 négyzetkilométert emlegetnek, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem mértem le (ha valaki mást hallott, vagy leméri szóljon). A szigeteken sok víz is van, és a szárazulatokat még főleg erdők borítják. Azért nem kevés fantáziával van felépítve a világ, és valóban sok idő, míg bejárjuk. A játékban jó pontokat szerezhetünk a gerilláknál, és egy Ridja nevű karternél is, ha különböző mellékküldetéseket teljesítünk. A mellékküldetések egy fajtája a csomag összegyűjtősös küldetés, ami jó alkalmat biztosít a szigetvilág körbe mászkálásához. Szerencsére nem kell sokat töprengenünk, hol is vannak a csomagok, a PDA-ánk térképén kék pontok jelzik. A mellékküldetések igen változatosak, de a lényegük általában annyi, hogy juss el A-ból B-be és onnan C-be, esetleg vissza A-ba. Lehetőségünk van továbbá kis porfészkeket, városkákat is felszabadítani a rezsim uralma alól, illetve ha érzünk magunkban elég erőt megrohamozhatjuk a laktanyákat is. Ha egy tartományban elég települést szabadítunk fel, nem kell tartanunk attól, hogy a gonosz helyi rendfenntartó szervek üldözőbe vesznek, mivel eléggé lekötik magukat a gerilla barátainkkal. Kisebb villákat szabadíthatunk fel a Ridjának is, ezzel szintén jó pontokat szerzünk náluk.

Viva la revolution!

A jó pontok gyűjtögetése persze nem marad megjutalmazatlanul, ugyanis további rejtekhelyeket (safehouse) kapunk, meg hozzájuk fegyvereket, járműveket. A safehouse egy hely, ahol elmenthetjük a játékunkat, feltölthetjük életünket, muníciót és fegyvereket vehetünk magunkhoz. Ja, és nem kergetnek itt az ellenek sem, és mindig jár hozzájuk valami jármű is. A jó pontok gyűjtögetése egy idő után uncsi, de ez a legkevésbé sem mondható el a főküldetés vonaláról. Igazi 007-es küldetésekről van szó, és ha igénybe vesszük a térképen fekete pöttyökkel megjelölt kütyüket, az is növeli a játékélményt.

Játék során hű társunk a PDA. (Azért nem olyan királyos, mint a Stargateben...) Információkat kapunk tőle, például megmutatja helyünket a térképen, de nem ez az egyetlen feladata. A PDA a kapcsolatunk az Ügynökséggel is. Ezen keresztül zaklathatjuk őket, például csapatkivonást kérhetünk. Ilyenkor jön egy böszme helikopter és felkap minket, majd a kívánt helyen, pl. egy safehouse felett ki is dob. Ne felejtsünk ernyőt nyitni. (Vagy pont felejtsük el, vajon meddig pattanunk vissza a különböző felületekről?) PDA-ról tudunk még kérni heavy droppot is. Ez azt jelenti, ha leadjuk a rendelést, akkor a csöpp ügynökségi helikopter hoz nekünk egy dobozkát, amibe egy ügynökségi járművet csomagoltak. Ez elég hasznos lehetőség, ha a semmi közepén ragadunk, és nem akarjuk „csapatkivonni” magunkat. A ládában 4 féle járművet rejtethetünk el, amiket a főküldetések során érdemelünk ki. Mindegyik elég hasznos a maga módján. Például a terepjáró, automata rakétavetőkkel, és géppuskával felszerelve. Így érzi az ember, hogy valóban egy ügynökségnek dolgozik. (Akik nem annyira spórolósak...)

Közlekedés és lövöldözés:

Mivel San Esperito békés lakosai nem igazán rendelkeznek közlekedés kultúrával, néha igencsak nehéz velük. Például, ha versenyezünk (időre kell eljutni A-ból B-be,) igencsak zavaró a nagy forgalom. Előny viszont, hogy könnyen járműhöz juthatunk. A játék vége felé én már csak helikopterekkel jártam.

A fegyverek nem sok újdonságot rejtenek. Egyszer lehet nálunk az öklünk, mint fegyver. Van egy ügynökségi dupla pisztolyunk, amitől szintén nem válhatunk meg, mert a szívünkhöz nőtt, ráadásul kifogyhatatlan bele a töltényünk. Magunkkal vihetünk továbbá a sokféle egykezes pisztolyból egy félét, egyféle közepes és egyféle nehéz fegyvert. Közepes fegyver például a hangtompítós géppuska, de a szimpla rakétavető is. Nehéz fegyver a hőkövetős rakétavető, a mesterlövészpuska, a nehéz gépfegyver. Persze rengeteg durrogtatóval kiélhetjük magunkat. Van még időzített bombánk, távirányítású bombánk, meg kézigránátunk. Elég nagyot szólnak. Főleg a kézigránát tud hasznos lenni, amikor tömegesen támadnak ránk az ellenek. Feléjük hajíva, még a levegőben rálövünk a gránátkára, akkor felrobban és elég nagy pusztítást végez. Van még egy fegyver, ami a játék egyik védjegye és nagy újítása; a grappling-hook. Magyarul szigony puska. (Azért bálnavadászni ne menjünk vele...) És elérkeztünk arra a pontra ahol a játék túlszárnyalja a GTA-t.

Az éles szeműek észrevehetik, hogy senki nem vezeti a gépet, és Rico is csak az alant levő vadászgépre pályázik...

Hogyan jutunk járműhöz San Esperitóban?
Első szitu: kocsi kell:
1. Beállunk egy sávba, hagyjuk feltorlódni a kocsisort és kiválasztjuk a nekünk tetsző tragacsot. Ez veszélyes, mivel ha elütnek egyből meg is makkanunk. (GTA-s megoldás)
2. Kérjünk szeretetcsomagot a PDA segítségével az ügynökségtől.

Kettes szitu: Jó kocsit keresünk, de pont elhajt egy mellettünk. A kocsi jól néz ki dübörögnek benne a lóerők és még a színe is stimmel.
1. Elindulunk felé, hátha piros lámpánál megáll. (GTA-s megoldás)
2. Rálövünk a szigony puskával, kinyitjuk az ernyőnket, így felránt minket a levegőbe a kocsi, majd felcsörlőzzük magunkat, és ráugrunk a motorháztetőre, és menet közben beugrunk a kocsiba.
3. Elkötjük a legközelebbi kocsit, utána megyünk, befarolunk elé és megállítjuk. Ha szerencsénk van, nem törjük össze a kocsit és el sem menekül. Kipattanunk, majd beszállunk a kiszemelt jószágba. (GTA-s megoldás)
4. Elkötjük a legközelebbi kocsit, utána megyünk, kiugrunk a motorháztetőnkre, ha a kiszemelt áldozat mellé érünk átugrunk az ő motorháztetejére és onnan be a kocsiba.

Hármas szitu: messzire kell mennünk.
1. Felkeresünk egy repteret, vagy egy helikopter lelőhelyet. (GTA-s megoldás)
2. Rendelünk a PDA-n pizzát és egy girokoptert.
3. Fogunk egy kocsit, autókázunk amíg helikopter zajt nem hallunk, felgyorsítunk, kiugrunk a motorháztetőre, kinyitjuk az ernyőnket, felemelkedünk, szabad esésbe kezdünk és megnyomjuk a „jump to vehicle gombot” amivel jó esetben elkapjuk a helikopter farát. Innen pedig beugorhatunk a pilótafülkébe. (Nekem ez a kedvencem.)
4. Megcsáklyázzuk a helikoptert és felvontatjuk magunkat. Ez nem mindig jön be azért.

Jobb mint a vízisí...

Persze lehet hagyományosan is közlekedni, de ki fog ezek után? A játék korához képest gyönyörű grafikával van megáldva. Az időjárásra is odafigyeltek a készítők, a napszakok is váltakoznak, néha még a monszun is utolér bennünket. Hatalmas bázisugrásokat hajthatunk végre, miközben a valóban a trópusokon érezzük magunkat. Az akció-dús játékmenet, a három dimenzióban való közlekedés (ernyő), és a szellemes fő küldetés vonal teszi naggyá a játékot. Valaki azt hinné nem lehet überelni, akkor nincs más mondanivaló csak ennyi: ide veled JC2!

Valahogy ide kívánkozott a végére...