Sacred 2

A Sacred 2 egy játék, hallom is a megkönnyebbülés sóhajait. Igen jó helyre lett beillesztve a szöveg! Ha a stílusát akarnám meghatározni, leginkább azt mondanám: Sacred I, de mivel igényesebb vagyok, és a célom a tájékoztatás, azt mondom, hogy ez egy Hack n’ Slash RPG, azaz kattin’gatós-gyűjtögetős szerepjáték, amit természetesen konzolra is piacra dobtak. Ebben az esetben azonban a gombok nyomogatása nem is igazán kattintás. Ez alapján mondhatnánk: egy újabb eszetlen, semmi agymunkát nem igénylő, kihívások nélküli játékkal állunk szemben. Ez az előző állítás annyiban igaz, hogy nem kell sokat töprengeni, hogy hol üssük az ellenséget, illetve, hogy mit is kellene csinálni a következő questben(küldetésben). Viszont aki el kezd vele játszani, az azzal szembesül, hogy a karakterek fejlesztése igen komplex feladat. Magyarul, ha nem megfelelő stratégiát választunk könnyen elronthatjuk a karakterünket, aztán pedig zokogva bújhatunk el a sarokba minden jöttment szörny elől... A német fejlesztők nem is igazán tagadták, hogy a méltán népszerű Diablo sorozat ihlette őket, az első Sacred elkészítéséhez. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy az első játék, pedig a másodikat ihlette, hmm ki gondolta volna? Mennyiben is jelent előrelépést a második rész?

A játékmenet sokat nem változott, és a töltő képernyőn is újfent örömködhetünk úgy kb. 200 vicces üzenetnek. Akinek ez nem lenne elég poén sok egyéb easter egg-gel találkozhat a játékmenet során. (Az easter egg ilyen vicces különösebben semmire sem jó dolog a játékban. Ilyen például a gigantikus Chuk Norris szobor, vagy a játékban be nem került szörnyek sírfelirata.) Egy nagy, hatalmas, első ránézésre „öÖö”, világban kalandozhatunk, tehát elkoptathatunk egy-két hétmérföldes csizmát, az új Ancariában (ez a világ neve). A grafikára is a legkifejezőbb az „öÖö”, szépen összedobták, nem igazán lehet panaszunk rá.

A világ maga nem árasztja azt a „Dark World” (Sötét, gonosz, démonok, szállta) érzést, inkább egy mese világban találhatjuk magunkat, ami azért így is elég hangulatos és változatos. Az alapjátékban hat karaktertípus választható, azt hiszem érdemes rájuk fecsérelni egy-két szót, mivel elég ötletesek (na azért vannak sablonok is). Érdemes megjegyezni azt is, hogy a karaktereknek egyéni kaszt specifikus karakterlapjuk van, ez alatt azt értem, hogy például a különböző karakterekre más-más mennyiségű gyűrűt, nyakláncot aggathatunk. A karakterek kiválasztásánál a karakterek küllemét nem tudjuk túlságosan befolyásolni, nemét sem tudjuk megválasztani, ami azért egy kicsit csalódás lehet. Viszont tudunk istenséget választani. Minden karakternek megvan a maga istene, ami egy relatíve erős varázslatot bocsát rendelkezésünkre. Ez a varázslat velünk együtt fejlődik, hurrá! Azért tapasztalataim szerint kalandozásaink során erről igencsak hajlamosak vagyunk megfeledkezni! Karakter létrehozásánál eldönthetjük hozzáállásunkat a világhoz: lehetünk jók, vagy rosszak. Két esetben viszont nem dönthetünk, a Seraphim csak jó, míg az Inquisitor csak gonosz lehet. Minden karakter egyéni varázslatokkal (harcművészeti képességekkel) rendelkezik. Vannak különböző, részben átfedő képesség-csoportjaink is (támadó képességek, védelmi képességek, stb.). Továbbá az alap tulajdonságainkat is (erő, ügyesség, stb.) tudjuk fejlesztgetni. Ezek karakterenként eltérőek például egy varázslónak magasabb az intelligenciája. A varázslatokra (harcművészeti képességekre) visszatérve érdemes megjegyezni, hogy ezekből is többféle van. Vannak erősítéses varázslatok, amik állandó hatással bírnak, és vannak, amiket el kell „küldeni”. Gyári elosztás szerint a varázslatokat három csoportra lehet osztani. A karakter rúnákról tanul, de a varázslatokat lehet fejleszteni, a megfelelő képességek fejlesztésével is, amik a szintlépéssel növelhetőek. Ez így elég bonyolultan hangzik, de a játékot játszva hamar kiismerjük magunkat.

A Seraphim (itt megjegyzem, hogy nem szeretem a magyarításokat, pláne, ha még szinkronhang is van, ha tehetjük, és értjük az angolt maradjunk annál! Van, ami nem hangzik jól magyarul... például a Seraphim fordításokban Szeráfként szerepel, pedig a kasztra kb.: a Szerafina lenne a megfelelő kifejezés), ez az előző rövidke megjegyzés olyannyira eltolta a folytatását a mondatnak, hogy inkább újrakezdem. A Seraphim az a karakter, amit már az első részben is megismerhettünk. Első benyomásra munkanélküli bártáncosnak tűnhet, azokkal az iszonyatos holdjárókkal, meg szárnyakkal a hátán, de igazából egy képzett harcos, aki mellesleg ért egy csöppet a varázsláshoz, és a T-energiához (erről később). Ő képviseli a jót, fajtája olyan, mint a jedik a köztársaságban, a rend őrzői, a fiatalabb fajok tanítói, de mostanság azért eléggé visszahúzódtak kristály palotáikba. Ja igen, és mellesleg büntetésből vannak Ancariában, tehát azért mégsem tökéletesek, van ez így. Szóval az egyedi felszerelési tárgya a szárny, ami inkább dekor elem, mivel repülni nem tudunk… Továbbá lemondhatunk a kétkezes nehéz fegyverekről is. A szeráf nem tud sötét hadjáraton indulni, és nem lehet választani vele a káosz istenét. A játékban lehetőségünk van két darab hátas állatot tartani, egy standard pacit, és egy kaszt specifikus jószágot. A Seraphim esetén ez nem más, mint egy kardfogú tigris. A karakter javasoljuk a kezdőknek…

Az Elf, ő is néni (egyébként a battle magera emlékeztet), egyértelműen ő a varázsló, aki persze nemesi származású. Elementális (tűz, jég), és ősi mágiával van felvértezve, persze neki is elég nagy az arca (bár ez az összes karakterről elmondható) főleg ha a sötét oldalt választjuk. Rá aztán pakolhatunk csecsebecsét, elfér rajta a fux, két medál meg négy gyűrű. Ezek után nem is kapott speciálisan neki szánt tárgyat. Elég törékeny alkat, így a védelmi képességei hagynak kívánnivalót maguk után. Az elf hátasállata egy bőrredőkön repülő hosszúnyakú lény a Wind Serpent.

A Driád, a harmadik és uccsó női karakter. Ő a természet híve, így tud ezt-azt a méregsebzésről, meg a kúszó indákról. Az a távolról nyilazós fajta (high elf). Mindazon által érdekes divatot képvisel… zsugorított fej az ő speciális felszerelési tárgya, amit a vudu varázslás fortélyaival szerez meg legyőzött ellenfeleitől, majd magára tűzi. Az ő hátasállata egy túlméretezett gyíkocska (Monitor Lizard).

Temple Guardian avagy Templomőr (Sacredből a törpe egy picit hajaz rá), ez ránézésre az egyik legérdekesebb karakter, ugyanis egy gép, ami T-energiával működik. Mivel gép, ezért rá nem páncélt rakunk, hanem alkatrészeket cserélünk. Kezdetben Anubisra emlékeztet, de később találhatunk neki sas-fejet is. Így aki mondjuk Rex-nek nevezi el, az számoljon vele, hogy esetleg később Csőrmester lesz belőle. Még specialitása, hogy egyik karjában eleve egy távolsági fegyver van építve, ennek következtében csak egykezes fegyvereket tud használni, és pajzsa sem lehet. Speciális felszerelési tárgya az elem, ami meghatározza a beépített fegyver sebzését. Azért még mindig a duracell nyuszi a legkeményebb, nemde? Járgánya a Mobicidium ami egy nagy kerék, és a Templomőr a belsejében ül.

Shadow Warrior, Árnyharcos (Gladiator) na ő az odamegyek ’oszt leütöm karakter. Jó sok támadó képessége van, a nagy fegyvereket is elbírja. A shadow warrior egy halott harcos, akit visszahívnak az élők sorába, ezért harci képességei mellett az alvilág segítségét is maga mellett tudhatja... tyűű mi? Szerencsére elég nagydarab lehetett még életében, így alig indult bomlásnak. Szemei viszont megnyerő sárgán világítanak, a régieket biztos már megették a mindenféle állatkák. A kaszt állatja a Hellhound, egy nagy kutyus, akinek érdekesen állnak a lábai, meg az agyarai.

Az Inquisitor képviseli a játékban a sötét oldalt, ha a Seraphimok a jedik, ők a sith-ek és ilyenkor nemcsak a levegőbe beszélek! Az inkvizítornak lehet olyan szerelést találni, amikor rendkívüli módon emlékeztet Darth Sidiusra, és a megfelelő képességekre gyúrva a kereskedőknél lehet venni fénykardot is! Négy gyűrűvel tudjuk ékesíteni aszott bőrét, megnyerő egy fickó. Nem választhatjuk neki a fény istenségét. Hátasa az ugyancsak megnyerő Shroud Spider, ami annyiban hasonlít pókra, hogy nyolc lába van.

Ha kiválasztottuk a megfelelő karaktert a játék indításakor, egy jó kis videjót láthatunk. Először Egy kicsit már nehezen pislogó bácsi elkezd mesélni nekünk Ancariáról, hogy réges régen egy Seraphim tanítgatta a népet erre, arra és megmutatta nekik a T-energiát, ami minden varázslat alapja, és teremtő ereje is van. Aztán, mint az lenni szokott volt egy nagy háború a templomőrök és elfek között, aminek az lett a vége, hogy a T-energiáról a sok tudás feledésbe merült… De most sok-sok évvel később a T-energia megint előkerült, és elöregedett csövekből bugyog a föld fölé szerte Ancariában… Ekkor egy vágóképet láthatunk, egy hétköznapi pillanatot, amikor hőseink pajkosan játszadoznak néhány csontvázharcossal. A jól sminkelt Driád több nyilat lövöldöz egyszerre, az árnyharcos kalapáccsal csapkodja az ellent, a templomőr egyik kezéből lövöldözik, míg a másik kezében levő fegyverrel vagdalkozik. Hullanak is a csontik rendesen, amíg meg nem unja ezt, a csontvázak tekintélyt parancsoló vezére, el is kezd hadonászni a varázsbotjával. Erre egy fagyasztással jégbe dermeszti hőseinket! Megbénulva kétségbe esetten forgatják szemeiket, miközben a csontvázak már majdnem elérik őket, emelgetik is kis kezeiket, hogy lesújtsanak a fogságba esett hőseinkre, amikor hirtelen oldalról beficcen egy kard, ami egy Seraphimban folytatódik, ami egy kardfogú tigrisben folytatódik. Persze a valamit magára adó angyalka ugyancsak mindig jól sminkelt, hiszen ilyen nagyszabású társasági eseménynél ezt így szokás. A Seraphim durcásan leszáll a tigrisről, közben lecsap egy két csontvázat, köszön a pajtásainak, akiknek még mindig az arcára fagyott a mosoly, majd a csontik vezére felé fordul, és anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy akar-e játszani odadob neki egy kék tűzlabda szerűséget. A csontik vezére nem akar játszani, ezért összetöri a tűzlabdát, ezt nem kellett volna, mert erre a Seraphim bepöccen, és ráuszít a csontvázra egy fényoszlopot, ami szegénynek előbb letépi az álkapcsát, majd darabokra szedi. Erre a többiek is kiszabadulnak a jégből. Azonban nem marad sok idejük egymásnak örülni, mivel egy hatalmas kőgólem tart feléjük, a megmaradt csontvázak bölcsen odébb állnak, míg a hőseink felkészülnek az újabb játszmára. A gólem odalép melléjük, majd bunkószerű kezével feléjük suhint… Sajnos nem tudjuk meg mennyi maradt meg hőseinkből, ugyanis visszatérünk az öreghez aki az elején csacsogott, mond még egy két inspiráló szót, hogy háború közeleg meg ilyesmi, majd máris kezdődik a játék. Az intró alatt a Blind Guardian együttes Sacred című nótája szól, és a banda pedig Ancariában turnézik, megtalálhatjuk a mikrofon állványukat, a cintányérjukat, és a dalukat éneklő utcai zenészeket…

A küldetéseket több csoportba oszthatjuk: egyrészt ott van a főküldetés ez lehet a fény hadjárat, vagy a sötét hadjárat. A főküldetés során sok változatos főellenséggel találkozhatunk, pl. az intró-beli gólem, óriás nautilusz, sárkányok, óriás skorpió, hogy éppencsak párat megemlítsek. A mellékküldetések között vannak egyszerűek, és vannak láncba fűzöttek, továbbá vannak olyan mellékküldetések, amiket csak a megfelelő istenséget követve tudunk felvenni. Egy harmadik küldetéstípus a karakter specifikus küldetés, amit egy kisebb fő küldetéshez hasonlíthatunk, ez alapján sok új információt megtudhatunk hősünkről. Ez többjátékos módban nem elérhető. A questekből nagyon sok van, többségük elég uncsi, persze vannak jó ötletek is, például a rejtélyes gabonakörök utáni kutatás. Ha elegünk van a küldetésekből kereshetünk eldugott helyeket, vagy éppen vadászhatunk sárkányokra, amik eldugott helyen fészkelnek. Sok esetben az ilyen helyek jó messze vannak a főküldetés egy-egy állomásától. Ha pedig meguntuk a sárkányokat, kereshetünk egyéb „mini főellenségeket”, például egy-két nagyra nőtt elementált, kemény minotaurust, vagy nagy járkáló fát (furcsa mód nem ent :) ) Ezek azonban inkább az újabb patch-ekben fordulnak elő... A játék kijövetele óta jó sok javítást dobtak ki, amik újításokat is tartalmaznak. A világban teleport kapukkal és hajókkal utazhatunk gyorsan, például a javításokban ezek számát megnövelték, így téve könnyebbé az utazást. Apropó utazás, mint már említettem a világ igen nagy, előfordul benne zöldellő erdő, mező, hegyvidékes terület, vulkanikus barlangok, sötét mocsarak, trópusi erdők, és még megannyi hely. Minden pályarésznek megvannak a maguk speciális ellenség típusai.

Úgy vélem a játék alapvetően jó befektetés, elég hosszú a játék idő, és elég hosszú ideig képes lekötni az embert. A nagyi közben szobahőmérsékleten köt egy pulcsit és két sálat, no meg egy kesztyűt. A mostani piacon az egyik legjobban összedobott Hack n’ Slash RPG-vel van dolgunk.